Kicsit a lányokról

Ancsi és Nóri csütörtökön megkapták a kullancsoltásokat. Ahogy bementünk a rendelőbe, Nóri már rá is zendített, a szuri közben még jobban... Ancsi nem sírt, nagyon bátor volt és igazán büszke volt magára. Este is újságolta apának, hogy milyen ügyes volt, mert nem sírt, meg persze azt is elmesélte, hogy Nóri egyből bömbölt... Utána vásárolni mentünk, naná, hogy kellett neki venni "jutalom ajándékot", amiért nem sírt... Oltás után megint használtam a Tigristapaszt, illatoztak is tőle a lányok még este is. :-)

Ancsival még mindig igen nehéz. Mármint bírni vele. Nem akar szótfogadni... 20x szólok, egyre hangosabban, már kiabálok, mire egyáltalán meghall. Aztán ha már begurulok, fenyegetőzök, talán méltóztat megtenni azt, amire kérem. Persze duzzogva és megsértődve. Ha esetleg kezet emelünk rá (nem ütjük meg!), máris úgy ordít, mint akit ölnek. Képeket vág, artikulátlanul ordít, üvölt... Nem egyszerű vele. Szó se róla, meg kell jegyeznem, máskor meg egy bújós kisangyal. De inkább lenne meg az az arany középút. :-S Tudom, több időt kellene rá szánnom, többet kellene vele, pontosabban csak vele foglalkoznom. Igyekeszem ezen változtatni. Amúgy talán az én türelmemnek vannak szűkös határai, de tényleg kiakasztó, ha kérem valamire és meg sem hallja, vagy ha teljesen más elképzelései vannak dolgokról és azt úgy is érzi jónak, ahogy ő látja, ilyenkor pedig nehéz jobb belátásra bírni. Szóval tényleg nem egyszerű. Elszomorít, hogy abszolút nem vagyunk a helyzet magaslatán, sokszor tehetetlennek érzem magam vele kapcsolatban. Pedig jó lenne, ha megértené, hogy nem akarunk rosszat neki, nem azért szólunk rá sokszor, irányítgatjuk, terelgetjük, hogy semmit ne csináljon, vagy mert éppen nincs jobb dolgom. Amúgy ő pedig biztosan néha soknak érez bennünket, hogy állandóan gátoljuk valamiben. Na és persze újra a régi kérdés: vajon jó szülők vagyunk??? De olvastam egy cikket ma a neten, aminek az összegzése: nincsenek jó szülők, de jó gyerekek sem... Na igen...

Nóri sok rosszat eltanul Ancsitól. Ha rászólunk, visszakiabál, morog, csapkod, vagy meg is üt bennünket. Előfordul egy kis hiszti is, de aztán ha "megsértődünk", ő jön oda és megölelget bennünket. Ha bocsánatot akar kérni, mindig odajön, megölel és mondja, hogy "Szia!". :-) Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz később, hogyan alakul majd a természete.

Sokat játszanak már együtt, egyre jobban tudnak egymással játszani. Persze Ancsi a vezér, ő találja ki, mit is játsszanak. A bólogatósokkal, pónikkal szeretnek játszani, imádnak főzőcskézni, valamint kergetőzni is. Utóbbitól égnek áll a hajam, ahogy Ancsi kergeti Nórit... Félek, hogy esetleg baleset történik. Aztán van, hogy leülnek rajzolni, színezni.

Pár szó az evésről is. Nóri étvágya még mindig jobb, mint Ancsié, többet eszik. Viszont ha Ancsi kedvence van, akkor abból sokat tud enni! Mami tegnap estére rántott gombát és karfiolt készített, Ancsi még reggelire is gombát evett... :-P Nóri nagyon szereti a virslit és a kenyeret. Képes csak úgy kenyérhéjat rágcsálni.

Tamási

Ma Tamásiban voltunk fürödni. Nyírő mamáék meghívtak minket és Gabiékat is. Mami is jött velünk. A lányok nagyon élvezték a locsizást, rengeteget fürödtek. Nórit nem locsiztattuk meg, mert kicsit szeles idő volt. A két kicsi persze egyből egymásra talált, szokás szerint kirekesztgették Lilit... :-S Anna mostanában nagyon Rékás, de sajnos elég sok rosszat tanul tőle. (Ma éppen rágógumi nyújtogatás és igen cifra, felnőtteket is megszégyenítő káromkodás, régebben pl. köpködés, étel-fújolás...). Na persze Ancsi sem "jógyerek", de bőven tud még mit tanulni. 10 körül indultunk itthonról és 18 körül jöttünk haza. (((Nekem bőőőven elég volt ennyi idő, nem vagyok oda az ilyen közfürdőkért... Marad a jó öreg Balaton, de szívesebben megyek kirándulni, túrázni. Na de a lányokért mindent! :-) ))). Nóri egyszer aludt, ebéd után kb. 1-1,5 órát. Ancsinak persze kimaradt a délutáni alvás, de mostanra így már kidőlt, elaludt. Sőt, teljesen egyedül! Maminak mondta, hogy már nagyon fáradt, mami pedig elküldte aludni. Azt nem akart, így mami pihenni küldte. Így elment és persze el is aludt! ;-)

Ma este megint át kellett volna menni Orsiékhoz céges ügyben. Ancsit itthon szerettük volna hagyni, hogy ne kelljen a gyerekekre figyelni. Tegnap apa azt mondta, legközelebb nem visszük át, mert így nem lehet figyelni, dolgozni. Ha bőg, hát bőg. Na igen..... A kapuig értünk el, ahol Ancsi elkezdte az "egéritató előadást". Apa egyből kiakadt, maradjak itthon vele. Aha, ma "mindenképpen itthon hagyjuk, még ha bőg is"... Így soha az életben nem tanulja meg, hogy igenis vannak helyek, ahova nem jöhet és vannak dolgok, amik a felnőttekre tartoznak. Valamint amit viszont megtanul: hisztivel mindent el lehet érni... Szóval ezek után azt mondom, bolond lenne, ha nem hisztizne, mikor el szeretne valamit érni. De régebben írtam már, hogy úgy érzem, csődöt mondunk a mi gyereknevelésnek nevezett tevékenységünkkel... :-S Lesz két csodaszép, de hisztis, akaratos kislányunk!

Gyermeknevelés

Erről majdnem elfelejtettem írni, pedig nagyon akartam. Múlt héten szerdán szülői értekezlet keretén belül pszichológus tartott 1,5 órás előadást a gyermeknevelésről.
Hááát, megerősített abban, hogy nem valami jól nevelünk gyereket... Bizony, Annával kapcsolatban nem mindig állunk a helyzet magaslatán. :-S /Persze nem azt mondom, hogy egy kibírhatatlan, kezelhetetlen gyerekem van, de sokszor nehéz vele./

Csak például:
- sok nem: ha a gyerek sok "nem"-et hall, csak ellenkezést váltunk ki belőle ("csakazértis")
- "buta vagy": nem a gyerekkel kell, hogy bajunk legyen, hanem a viselkedésével, tetteivel (nem örülök neki/szomorú vagyok, hogy ezt/azt így/úgy csinálsz)
- legyen rendszer, példamutatás a szülők részéről (akár csak étkezés előtti kézmosás)
- legyenek felállított szabályok, határok (étkezés az asztalnál, nem a tv előtt)
- együtt nevelés: egyformán neveljen a két szülő, ne egymás ellen (én megengedem, a másik nem, vagy fordítva; egy idő után ezt felismeri és ki is használja a gyerek)
- gyerek előtt nem veszekedni, gyerekkel nem kiabálni
...

Végülis ez mind egyértelmű, csakhogy pl. ha rászólok és a 20. kérés/figyelmeztetés után sem fogad szót, csinálja azt/úgy ahogy kértem, bizony elfogy a türelmem. Ezt persze apa is szóvá teszi nekem, pedig egyébként ő az, akit előbb elfut a "harci méreg". Aztán persze mami is jön Annát vigasztalni... Nagyon szeretnék én nyugodt, türelmes, "hiperszuperanyuka" lenni, de bizony ez elég nehéz feladat. Miután már sokszor szóltam/kértem, utána nehéz újra szépen kérni. Sokszor tehetetlennek érzem magam, nincs eszköz (szép szó, kiabálás, fenyegetőzés), ami beválna és ez igen elszomorító. Régebben a dackorszak számlájára írtuk a dolgokat, de időben azon már túlvagyunk... Na, mindegy, ezen is hamar túlleszünk, hiszen olyan gyorsan megy az idő és hipp-hopp felnőnek. :-(

Már egy új élet útnak indítása is óriási felelősség, de ez a felelősség az évek múlásával csak többszöröződik. Mindenesetre szeretném majd a gyermekeimet megfelelő módon elindítani a nagybetűs életbe. Szeretném, hogy boldog, sikeres, kötelességtudó, tisztességes, önálló felnőttek váljanak belőlük.

Az előadáson ajánlották ezeket a könyvet:
Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés
Mérei Ferenc - V.Binét Ágnes: Gyermeklélektan
Nekem ez is bejött:
Reichlin - Winkler: Túlélőkalauz szülőknek
Valamint találtam pár oldalt a neten is, amin sokszor találok hasznos információkat:
ovisvilag.blog.hu
anevelesrol.blogspot.com
okosanya.blog.hu
babatanitas.freeblog.hu
Pont megy egy sorozat is a Spektrumon: Miből lesz a cserebogár?, imádom!