Kicsit a lányokról

Ancsi és Nóri csütörtökön megkapták a kullancsoltásokat. Ahogy bementünk a rendelőbe, Nóri már rá is zendített, a szuri közben még jobban... Ancsi nem sírt, nagyon bátor volt és igazán büszke volt magára. Este is újságolta apának, hogy milyen ügyes volt, mert nem sírt, meg persze azt is elmesélte, hogy Nóri egyből bömbölt... Utána vásárolni mentünk, naná, hogy kellett neki venni "jutalom ajándékot", amiért nem sírt... Oltás után megint használtam a Tigristapaszt, illatoztak is tőle a lányok még este is. :-)

Ancsival még mindig igen nehéz. Mármint bírni vele. Nem akar szótfogadni... 20x szólok, egyre hangosabban, már kiabálok, mire egyáltalán meghall. Aztán ha már begurulok, fenyegetőzök, talán méltóztat megtenni azt, amire kérem. Persze duzzogva és megsértődve. Ha esetleg kezet emelünk rá (nem ütjük meg!), máris úgy ordít, mint akit ölnek. Képeket vág, artikulátlanul ordít, üvölt... Nem egyszerű vele. Szó se róla, meg kell jegyeznem, máskor meg egy bújós kisangyal. De inkább lenne meg az az arany középút. :-S Tudom, több időt kellene rá szánnom, többet kellene vele, pontosabban csak vele foglalkoznom. Igyekeszem ezen változtatni. Amúgy talán az én türelmemnek vannak szűkös határai, de tényleg kiakasztó, ha kérem valamire és meg sem hallja, vagy ha teljesen más elképzelései vannak dolgokról és azt úgy is érzi jónak, ahogy ő látja, ilyenkor pedig nehéz jobb belátásra bírni. Szóval tényleg nem egyszerű. Elszomorít, hogy abszolút nem vagyunk a helyzet magaslatán, sokszor tehetetlennek érzem magam vele kapcsolatban. Pedig jó lenne, ha megértené, hogy nem akarunk rosszat neki, nem azért szólunk rá sokszor, irányítgatjuk, terelgetjük, hogy semmit ne csináljon, vagy mert éppen nincs jobb dolgom. Amúgy ő pedig biztosan néha soknak érez bennünket, hogy állandóan gátoljuk valamiben. Na és persze újra a régi kérdés: vajon jó szülők vagyunk??? De olvastam egy cikket ma a neten, aminek az összegzése: nincsenek jó szülők, de jó gyerekek sem... Na igen...

Nóri sok rosszat eltanul Ancsitól. Ha rászólunk, visszakiabál, morog, csapkod, vagy meg is üt bennünket. Előfordul egy kis hiszti is, de aztán ha "megsértődünk", ő jön oda és megölelget bennünket. Ha bocsánatot akar kérni, mindig odajön, megölel és mondja, hogy "Szia!". :-) Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz később, hogyan alakul majd a természete.

Sokat játszanak már együtt, egyre jobban tudnak egymással játszani. Persze Ancsi a vezér, ő találja ki, mit is játsszanak. A bólogatósokkal, pónikkal szeretnek játszani, imádnak főzőcskézni, valamint kergetőzni is. Utóbbitól égnek áll a hajam, ahogy Ancsi kergeti Nórit... Félek, hogy esetleg baleset történik. Aztán van, hogy leülnek rajzolni, színezni.

Pár szó az evésről is. Nóri étvágya még mindig jobb, mint Ancsié, többet eszik. Viszont ha Ancsi kedvence van, akkor abból sokat tud enni! Mami tegnap estére rántott gombát és karfiolt készített, Ancsi még reggelire is gombát evett... :-P Nóri nagyon szereti a virslit és a kenyeret. Képes csak úgy kenyérhéjat rágcsálni.