Kicsit a lányokról

Ancsi és Nóri csütörtökön megkapták a kullancsoltásokat. Ahogy bementünk a rendelőbe, Nóri már rá is zendített, a szuri közben még jobban... Ancsi nem sírt, nagyon bátor volt és igazán büszke volt magára. Este is újságolta apának, hogy milyen ügyes volt, mert nem sírt, meg persze azt is elmesélte, hogy Nóri egyből bömbölt... Utána vásárolni mentünk, naná, hogy kellett neki venni "jutalom ajándékot", amiért nem sírt... Oltás után megint használtam a Tigristapaszt, illatoztak is tőle a lányok még este is. :-)

Ancsival még mindig igen nehéz. Mármint bírni vele. Nem akar szótfogadni... 20x szólok, egyre hangosabban, már kiabálok, mire egyáltalán meghall. Aztán ha már begurulok, fenyegetőzök, talán méltóztat megtenni azt, amire kérem. Persze duzzogva és megsértődve. Ha esetleg kezet emelünk rá (nem ütjük meg!), máris úgy ordít, mint akit ölnek. Képeket vág, artikulátlanul ordít, üvölt... Nem egyszerű vele. Szó se róla, meg kell jegyeznem, máskor meg egy bújós kisangyal. De inkább lenne meg az az arany középút. :-S Tudom, több időt kellene rá szánnom, többet kellene vele, pontosabban csak vele foglalkoznom. Igyekeszem ezen változtatni. Amúgy talán az én türelmemnek vannak szűkös határai, de tényleg kiakasztó, ha kérem valamire és meg sem hallja, vagy ha teljesen más elképzelései vannak dolgokról és azt úgy is érzi jónak, ahogy ő látja, ilyenkor pedig nehéz jobb belátásra bírni. Szóval tényleg nem egyszerű. Elszomorít, hogy abszolút nem vagyunk a helyzet magaslatán, sokszor tehetetlennek érzem magam vele kapcsolatban. Pedig jó lenne, ha megértené, hogy nem akarunk rosszat neki, nem azért szólunk rá sokszor, irányítgatjuk, terelgetjük, hogy semmit ne csináljon, vagy mert éppen nincs jobb dolgom. Amúgy ő pedig biztosan néha soknak érez bennünket, hogy állandóan gátoljuk valamiben. Na és persze újra a régi kérdés: vajon jó szülők vagyunk??? De olvastam egy cikket ma a neten, aminek az összegzése: nincsenek jó szülők, de jó gyerekek sem... Na igen...

Nóri sok rosszat eltanul Ancsitól. Ha rászólunk, visszakiabál, morog, csapkod, vagy meg is üt bennünket. Előfordul egy kis hiszti is, de aztán ha "megsértődünk", ő jön oda és megölelget bennünket. Ha bocsánatot akar kérni, mindig odajön, megölel és mondja, hogy "Szia!". :-) Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz később, hogyan alakul majd a természete.

Sokat játszanak már együtt, egyre jobban tudnak egymással játszani. Persze Ancsi a vezér, ő találja ki, mit is játsszanak. A bólogatósokkal, pónikkal szeretnek játszani, imádnak főzőcskézni, valamint kergetőzni is. Utóbbitól égnek áll a hajam, ahogy Ancsi kergeti Nórit... Félek, hogy esetleg baleset történik. Aztán van, hogy leülnek rajzolni, színezni.

Pár szó az evésről is. Nóri étvágya még mindig jobb, mint Ancsié, többet eszik. Viszont ha Ancsi kedvence van, akkor abból sokat tud enni! Mami tegnap estére rántott gombát és karfiolt készített, Ancsi még reggelire is gombát evett... :-P Nóri nagyon szereti a virslit és a kenyeret. Képes csak úgy kenyérhéjat rágcsálni.

Ancsi 5 éves, Nóri 18 hónapos státusz

Tegnap elvittem Ancsit és Nórit tanácsadásra:
Ancsi 5 évesen 17kg és 107cm.
Nóri 18 hónaposan 11,27kg és 83cm.
(((Ancsi18 hónaposan 9,6kg és 78cm volt.)))
Ancsi megkapta a Prevenar13 oltását (megvettük, mivel Nórinak is van és szeretném, hogy ugyanazok legyenek), Nóri pedig a kötelezőt (Infanrix - DTPa-IPV-Hib). Oltás előtti nap már adtam nekik a homeos oltáskivezetőket, oltás után is és ma az utolsó adagokat. Oltás után a szuri helyére Tigristapaszt használtam. Nórinak semmi baja sem volt szerencsére, Ancsi picit fájlalta a karját még ma reggel is. Mostanra szerencsére ő sem panaszkodik. Olvastam, hogy utólagos oltáskivezetésre is van lehetőség. Azt hiszem, meg fogjuk venni az MMR-ét is, hiszen Nóri olyan beteg volt utána. De ennek még utánaolvasok. Ancsi nagyon merészen ment az oltásra, emlékeztettem, hogy az influenza oltás miatt sem sírt tavaly. Na, most azért volt egy kis pityergés. Nóri nagyon sírt, fej- és mellkaskörfogatot sem tudott mérni Tündi védőnéni, mert már a mérőszalag látványától is sírt Nóri. :-S Ancsinak még a gerincét, talpát, fülét, szemét vizsgálta meg a védőnéni. A lúdtalpa még megvan, a hallása átlagon felüli, minden más rendben van.
A kullancsoltásokat két hét múlva kapják.

Egy kis Ancsi szöveg:

Anna: - Lesz holnap ovi?
Anya: - Igen, de holnapután és azután nem, hétvége lesz.
Anna: - Jaj, de jó. Neked jó itthon?
Anya: - ??? Ááá, nem mindig...
Anna: - Akkor menjél csak oviba, addig én leszek az anyuka!

Megvagyunk...

Mostanában nem sűrűn van időm a lányok naplójára. Annával azért már könnyebb volt, ő már eljátszik egyedül, ha muszáj. Nóri viszont vagy éhes, vagy tele a pelusa, vagy éppen annyira fáradt már, hogy nem tud elaludni és dajkálni kell... Még jó, hogy mamiékkal lakunk és ő rengeteget segít nekünk.

A H1N1 oltáson túl vagyunk. Szerdán első volt Ancsi (reggel ovi előtt), aztán én (miután elvittem az oviba) és mami (Nóri evett és utána visszavittük mamit a rendelőhöz). Másnap apa, ma pedig papa. Szóval az egész család, mert állítólag így tudjuk megvédeni Nórit. (Ami nem teljesen igaz, hiszen a kezünkön is hazahozhatjuk a bacikat, de ugye mindig első a kézmosás, ha valahonnan hazaérünk.) Ez nem azt jelenti, hogy oltás-párti lettem. Továbbra is inkább ellene vagyok a sok híresztelés miatt, de talán rosszat nem tettünk. Remélem. Anna egyébként nagyon bátran viselkedett. Az ölemben ült, fogtam a karját. Egyszer éreztem, hogy megfeszítette, de nem sírt. Kapott is egy plüss elefántot... :-) Egyébként Ancsi már vagy két hete köhög, de még csak hőemelkedése sem volt szerencsére. Mézes teát iszik, Stodal-t adok neki, de nem akar elmúlni.
Csütörtökön meglátogatott minket Zsu, a munkatársam. Jót beszélgettünk. Egyébként januárra várja a kislányát, már nem dolgozik.

Pénteken mézeskalácssütés volt az oviban. Mivel szülők is maradhattak, én is ott maradtam. Itthon mami tartotta a frontot Nórinál. Erzsi néni előző este elkészítette már a tésztát. A gyerekek átgyúrták, kinyújtották, szaggaták a formákat, mi Annával kimargarinoztuk a tepsiket, belerakták a kész sütiket, megkentük tojással. Nagyon élveztem ezt az össznépi készülődést. :-) Utána még maradhattunk egy mese és egy vers erejéig. Én voltam az első, aki eljöttem. Anna meg is jegyezte, hogy "de a többi anyuka még itt van", de mondtam neki, hogy muszáj már jönnöm Nóri miatt. Végül nem is problémázott rajta. Délután pedig a lányok keresztszülei (és a mi keresztgyerekeink) jöttek hozzánk, hozták a lányok Mikulás ajándékát. Déneske már nagyon nagy fiú, elkezdett kúszni. :-) Olyan érdekes: itthon Anna a nagy, Nóri a pici. Annát valóban nagynak is látom, de most, hogy itt volt Krisztike (ő elsős), hát nem is olyan nagy Ancsi...

Vasárnap Anna megint elment a templomba mamival. Utána beugrottak hozzánk Laci bátyjáék, a lányok megdajkálták Nórit. Ebéd után "cirkuszba" mentünk Annával. A kultúrházban volt előadás gyerekeknek (bohóc, zsonglőrködés, akrobaták, késdobálás, kígyósimogatás). Anna nagyon élvezte, nagyon tetszett neki. (persze még nem volt igazi cirkuszban... :-S ) Nyert a tombolájával, egy pónis hintót választott... Este visszamentünk a templomhoz gyertyagyújtásra. Megint találkoztunk Bálintkáékkal. Persze most is futkároztak, kergetőztek.

Múlt hetünk

Csípőszűrésen minden rendben volt Nórival, többet nem kell mennünk. Nagyon ügyes volt, egyáltalán nem sírt, csak amikor elkezdtünk már felöltözni. Azt nagyon nem szeret... :-S Csütörtökön a védőnéninél voltunk. Megkapta az oltást. Akkor kezdett el sírni, amikor a doktornő már húzta ki a tűt. Hamar megnyugodott, miután felvettem. A súlya 5800g volt. 3 hónapos korára talán el fogja érni a 6kg-ot... A doktornő Milupa Milumil HA1 tápszert írt fel nekünk. Naponta két alkalommal kapja, a többi szopi. Annak idején Ancsi is ezt a tápszert ette.
Miután a védőnéninél végeztünk már kellett menni Annáért az oviba. Így Nóri is jött, a hordozóban vittem be. Megcsodálták Anna ovis társai, főleg a lányoknak tetszett. Anna is megszeretgette, bár nagyon nem engedtem neki. Ha hazajövünk az oviból (vagy bárhonnan), mindig első a kézmosás. Nehogy összeszedjünk valamit. Hétvégén megint a H1N1 oltás volt nálunk a fő téma. Valószínűleg mégis oltatni fogunk, de holnap beszélek a gyerekorvossal és a védőnővel is. Mégiscsak jobb félni, mint megijedni...

Egyébként Nóri egyre ügyesebb. Már szépen és sokáig tartja a buksiját, főleg, ha valami érdekeset lát. Hason felemeli a buksiját és a lábacskáit is. Egyre jobban locsizik, mozgatja a vízben a lábikóit és emelgeti a hátá, de még messze elmarad Anna ennyi idős pancsi-tudományától. :-) Eszi a kezét, akár éhes - akár nem. Sokszor az összes ujja a szájában van. Rettentően folyik a nyála.

Ancsi továbbra is rosszalkodik és nagyon szófogadatlan. Szegény már kapott is miatta, de semmi sem használ.