Valami mindig történik...

Nórit visszavittem ma a doktornéninkhez. A torka rendbejött, bár éjszakánként és néha napközben is köhécsel. Megkaptuk a beutalókat is.

Ancsinak este nagy púpot vettünk észre a szájában, az ínyén, hátul balról az egyik (lyukas) rágófoga mellett. Reggelre viszont feldagadt elöl is az ínye, kidudorodott tőle szegénynek a szája. Elvittem fogorvoshoz, sajnos ki kell húzkodni a rossz fogait, mert azok miatt van gyulladásban az ínye. Nos: van elöl a 4 csonk, amik az esése után romlottak el szép lassan (gondolom az őket ért ütés miatt, a két középsőnek akkor még a vége is letört). Aztán van még 2 nagyon nagy lyukas foga. Vagyis 6 fogacskája lesz kihúzva. Ma ügyes volt, kicsit bátortalan, de szépen kinyitotta a száját, hogy a doktornéni megnézhesse, mi a helyzet. Viszont előtte megbeszéltük, hogy bármi van, most nem engedjük bántani, hanem ha kell, visszamegyünk. Sajnos muszáj és nem tudom, hogyan fogom megoldani, hogy fogjuk bírni a dolgot. Remélem, megint ügyes lesz. De hát én is uuuutálok fogorvoshoz menni, de ezt persze nem mondtam neki... :-S Annyira sajnálom szegényt! Egyébként kicsit várnunk kellett a rendelőben, már kezdett türelmetlenkedni. Még jó, hogy vittünk könyvet magunkkal. Azt hiszem, holnapra ígérni fogok valamit, kapni fog valamit, ha ügyes lesz. Bár egyenlőre úgy tűnik, én jobban félek, mint ő...
Reggel azért még elvittem oviba, mert bábelőadás volt. Nagyon tetszett neki, aranyos volt, ahogy mesélt róla.

Ma az udvaron vártuk apát, mert nagyon jó idő volt. Ancsi futkározott, Nóri is szeretett volna vele tartani, de persze mindig lemaradt. :-)