Ancsiról

A héten már ment oviba. Nem nagyon várta a hétfőt, de nem volt semmi gond, könnyen visszaszokott. Várta a rajzot és a gyógytesit.

Továbbra is igen szófogadatlan, felesel, képeket vág... Nehéz kezelni ezeket, egyenlőre nem is vagyunk ebben sikeresek. Fenyegetőzünk, de hát hiába... Én egyik nap már odacsaptam neki, majd együtt bőgtünk egy sort. :-S Szó se róla, persze tud aranyos is lenni.

A jó időben apa elővette neki a biciklijét. Talán kijött a gyakorlatból, nem igazán ment, ezért bele is lökte a bicajt a sárba és otthagyta. Hamar feladja a kevésbé egyszerű dolgokat, nem kitartó. Ugye a korizás sem tetszik neki, szánkózni sem szeret. Nem lesz valami sportos leányzó, vagy inkább lusti?... Apa már említette neki, hogy tavasszal majd megint megyünk túrázni, eddig tetszett neki a dolog. Viszont miután apa mondta, hogy majd sokat kell sétálni, az már annyira nem.

Régebben vettem neki feladatos könyveket, most elővettem, talán már elég nagy hozzá. Majd esténként megoldunk párat, szereti az ilyesmit.

Még mindig odavan a lovakért. Most is éppen azt kérdezte, majd miben adjon a lovainak szalmát... Hiába mondjuk, hogy itthon nem lehet lovat tartani...

Sokszor eszébe jut Lizi, hiányzik neki. Viszont nagyon szeretne egy másik kiskutyát. Boston terriert néztünk ki, de a netet böngészve úgy tűnik, nem lesz egyszerű ilyen fajta kutyust szereznünk. A környéken nincs is, és jó lenne elfogadható árban találni. Viszont ragaszkodnék hozzá, mert nagyon jókat olvastam róla, gyerekek mellé kiváló.