Hó

Megint esik a hó. Tegnap reggel apa kitalálta, hogy Ancsit vigyük szánkóval az oviba, de Ancsinak nem volt hozzá kedve (na, nekem sem, nagyon hideg volt...). Azt mondta, nem szeret szánkózni. :-S Régebben sem szeretett, de talán idén megjön majd a kedve.

Az oviban említette Anett néni, hogy Ancsi talán fél a Mikulástól, mert amióta beszéltek róla, hogy fog menni az oviba is, Ancsi minden nap megkérdezi (többször is), hogy mikor is jön. Itthon megkérdeztem Ancsit, miért kérdezgeti mindig, talán fél? Mire ő:
"Nem félek, mert már nagyon várom! Még az ölébe is fogok ülni! Meg elmondom a verset!" Remélem, meg is marad ez a nagy bátorság! :-)

Tegnapelőtt este Ancsi nem tudott kakilni. Pontosabban már előző este sem, de másnapra sem sikerült. Sírt a wc-n, hogy nem jön és nagyon fáj. Közben dédivel is beszéltem és ő mondta, hogy itassak vele langyos cukros vizet és egyen szilvalekvárt. Nos, a langyos víz hamar meghozta a hatást, végre sikerült neki a dolog. Annyira örült neki, persze én is, mert tényleg látszott rajta, hogy fáj neki. Nagyon sajnáltam. Megfogadta, hogy minden nap enni fog joghurtot, vagy kis szilvalekvárt és csökkenteni fogja az édességevést. Kíváncsi vagyok, meddig tart a fogadalom. Most a napi adagja a "karácsonyváró kalendáriumban" lévő kis kocka csoki.

Egyik este Orsiékhoz voltunk hivatalosak palacsintázni. Ancsi már nagyon menni akart, mindig kérdezte, mikor megyünk. Ez is eszébe jutott:
"Anna: -Én majd a Szelimbe leszek szerelmes!
Anya: - Miért, még nem vagy?
Anna: - Nem, majd ha nagy leszek. Mert tetszik nekem!"

Nóri már nagyon ügyesen közlekedik. Hipp-hopp odaér valahova, sietni is tud. A második két különböző szótagos szava: "Gabi". Sok mindent megért, bólogat (igen, nem).
Szinte egész nap eszeget, de mégsem haspók, pont jól néz ki. Ancsi nem eszik mostanában jól, de próbáljuk "tömni". Tegnap este fürdés előtt mamival együtt méregettük őket: a karjuk szinte egyforma...
Mostanában nem igazán játszik el egyedül, ezek szerint ezt régebben elkiabáltuk. Nincs el igazán Ancsi szobájában, csak pár percig, majd egyből indul mami, vagy én utánam. Addig-addig nyúz bennünket, míg végül valaki fel nem veszi.
Megmutatja, hol a szeme, orra, füle, popsija (üti a pelusát, mondja, hogy kaka), lába. Megnyomja az orrunkat és mondja, hogy "tüü". Nagyon szeret az erkélyajtóban állva nézelődni.