

Ma reggel Ancsit elvittük Nyírő mamáékhoz. Bicajjal mentünk, végig a Sió-parton. Lili és Réka is ott voltak, Réka ott is alszik. Előreláthatóan Ancsi is. Sírva (finoman fogalmazva, merthogy ordított, hogy ne hagyjam ott, hogy imád, még bele is remegett...) hagytam ott. Merthogy apa már elindult, megunta a dolgot. Ugyanis vagy 20 percet könyörögtem Ancsinak, próbáltam megmagyarázni a dolgokat, de hiába. Mert mikor indulni akartam, mindig rázendített... Papa bőgve vitte be és én is hasonlóan indultam apa után. :-S Viszont ahogy otthagytuk, megnyugodott és minden rendben lett, mert persze felhívtuk mamát, mi van vele. Remélem, a két kisördög nem borítja ki mamáékat, mert ketten bizony igen be tudnak indulni. ;-) (A kép korábban készült).
Nóri mamival volt itthon. Nem írtam még, hogy a napokban kibújt az 5. fogacskája (felül szemből bal oldalról). Ma pedig először állt fel egyedül Ancsi régi ágya mellett. Odamászott, feltérdelt, majd addig-addig igazgatta a lábikóit, míg sikerült neki felállni. Gyorsan szaladtam is a fényképezőgépért. :-) Ha etetem és véletlenül kések a következő falattal, már mondja, hogy "áááá". Ma reggel az ágyunkban feltornázta magát, majdnem állt és közben felkapcsolta a villanyt, addig piszkálgatta a kapcsolót. Délután pedig miközben vasaltam, megfogta a kispárnát, megölelte, ráborult és mondta, hogy "tete".