Meghalt Dédimama

Múlt héten hétfőn délután sajnos meghalt Dédimamánk. Vasárnap reggel hozta be a mentő a kórházba, mire beértek vele, már nagyon rossz volt az állapota, beszélni sem lehetett vele. Délután bementünk hozzá, picit tudott beszélni - bár nehezen értettük. Majd sajnos rosszabbra fordult az állapota és hétfőn délután örökre itt hagyott bennünket. Hirtelen, váratlanul, így sokkal nehezebb a halálának az elfogadása, egyenlőre csak tudomásul venni tudtam.

Mama nagyon szeretett bennünket, a családját, az unokákat, most már főleg a dédunokákat. A családjának élt, nagyon fontosak voltunk neki. Emlékszem, hogy régebben, amikor még otthon laktak (Andocson), és mi látogatás után indultunk haza, a két "kisöreg" ott állt a házuk előtt és integettek, amíg el nem tűntünk a kocsival a kanyarban. Ilyenkor mindig összeszorult a szívem, hogy ott voltunk sokan, majd mindig kettecskén maradtak. Aztán eszembe jutott, milyen sokat telefonált nekünk. Nem akart semmi fontosat sem mondani, egyszerűen csak a lányokkal akart kicsit beszélgetni. Tudtuk, hogy ha bárkivel  is találkozott, a beszélgetés során biztosan megemlítette a dédunokákat, nagyon büszke volt rájuk, imádta őket. Annyi minden eszembe jutott, ami velünk történt és most már csak szép emlék...

Szombaton volt a temetése. Sokan eljöttek és nagyon sok virágot kapott. Dédipapát is nagyon megrázta dédimama halála, szegénykém nagyon sokat szomorkodik, de szerencsére Déneske és Krisztike sokat ott vannak Irénke nénjééknél és próbálnak egy kis vidámságot vinni Dédipapa életébe. Valamint mi is igyekszünk őt Dédimama helyett is megszeretgetni, ha ott vagyunk.
Ancsival és Nórival sokat emlegetjük Dédimamát, nem akarom, hogy elfelejtsék őt.

Nem járok templomba, bár meg vagyok keresztelve és voltam elsőáldozó, bérmálkoztam is. Valahogy elmaradt ez a dolog nekem. Viszont ilyenkor, ha valami tragédia történik, segítséget ad hinni valamiben, valamibe belekapaszkodni. Így voltam ezzel a kislányunk elvesztésekor is. Ezért most azt gondolom, hogy Dédimama biztosan megkereste őt és a kis dédunokáját dajkálja már odafent helyettünk...

‎"Szeretett Istenem!
Tudom, hogy akit szeretek, közelít a Te mennyei országodba. Kérlek, vigyázz rá, emeld fel őt magadhoz szereteteddel. Kérlek, küldj hozzá angyalokat, segíts neki, hogy csodálatosan érezze magát, és boldogan beilleszkedjen az ottani világba. Kérlek, mellém is küldj angyalokat, és segíts, hogy elengedjem szomorúságomat és fájdalmamat. Segíts, hogy kigyógyuljak fájdalmas érzéseimből, hogy visszatérhessek egy olyan életbe, amelyet ő is kívánna nekem.
Ámen."

Mama, nagyon hiányzol!

Készítettem egy video-t Mama emlékére:
http://www.youtube.com/watch?v=4vLmH57cPKQ