Krisztike elsőáldozás

Vasárnap Tabra mentünk, Krisztike elsőáldozására voltunk hivatalosak. Nagyon szép volt a Keresztlányunk, mi is igazán büszkék vagyunk rá. Reggel indultunk, hogy odaérjünk a misére, érdekes módon nem kellett kelteni a lányokat, maguktól ébredtek. Már észrevettem: ha tudják, hogy valahova megyünk, vagy éppen hozzánk fognak jönni, nem nagyon tudnak aludni. A mise alatt ügyesek és türelmesek voltak, Nóri a végére majdnem elaludt. :-) Szerencsére szép idő volt, így aztán kint tudtunk lenni az udvaron. Ancsi "megtanult" tollasozni, (eddig itthon nem nagyon próbálgatta), ma már gyakorolni kellett vele apának.

Kiderült, hogy tetszik neki Norbika (Krisztikéék unokatestvére).
- Anya, hogy is hívják a nagyobbik fiút?
- Norbika.
- Ja! Szép fiú!
- Tetszik neked?
- Igen.
- Miért nem mondod meg neki? Biztosan örülne!
- Mert én félénk vagyok...

Hazaúton elaludtak mindketten, hosszú volt a nap. :-)