Úszás

Tegnap este úszásra mentünk. Pontosabban úgy indult a dolog, hogy az oktató megnézi, tud-e együtt dolgozni Ancsival. Aztán mivel ügyesek voltak (egy másik kislánnyal jár együtt), így óra lett belőle. Már az elején szimpatikus volt neki az oktató:

"Anna: - Anya, ez a bácsi fog tanítani?
Anya: - Igen.
Anna: - Jaj, de jó, aranyos! Hogy hívják?
Anya: - Attila bácsi!"

Ennek nagyon örültem, jól indult a dolog. :-) Aztán a foglalkozás is nagyon tetszett neki, megdicsérték őket, hogy ügyesek voltak. Igazán talpraesett volt, mindent szépen csinált, amit kellett. Egyszer ugyan "lelépett" a vízköpő teknőshöz, de miután szóltak neki, már ment is vissza. :-S Remélem, ugyanígy fog haladni tovább.

Mint írtam, szerettük volna, hogy Anna barátnőjével járjon együtt az úszásra, de a másik uszoda (Ezüstpart) hamarosan bezár, így a hölgy (akit Anna anyukája ajánlott) Tabon fog úszást oktatni, szombatonként. Tab messze is van, a szombatot meg inkább itthon töltjük pihivel. Bár az óra itt (Galerius) kétszer annyiba kerül, de mégis közel van (5 perc kocsival) és Attila bácsit is hamar megkedvelte Ancsi.