Napjaink

Anna szerencsére már meggyógyult. Nagyon látszott rajta, hogy beteg, elhagyta magát, sokat feküdt, volt, hogy négyszer is aludt napközben. Az először felírt gyógyszertől (Aktil Duo) hányt, így másikat (Ospen) kapott. Hétvégén voltunk dédimamáéknál. Ancsi ott is rosszkedvű volt, aludt is késő délután. Miután felkelt, sírt, lázas volt, így haza is jöttünk. Azóta sajnos dédimama is beteg lett. Tegnap este pedig Nóri lázasodott be. Elvittem őt is a doktornénihez, ugyanúgy a mandulája, mint Ancsinak. Ő is elhagyja magát, sokat fekszik, már kétszer aludt napközben, de az étvágya megvan. Ő is Ospen-t kapott, meg a lázát csillapítjuk. Sajnos mindig harcolunk a gyógyszerbevételkor, nem akarja megenni. :-(

Andocson amúgy jól éreztük magunkat, délután lementünk a búcsúba is. Ancsi sminkkészletet kapott, Nóri egy szélforgót. Még fagyiztunk is egyet. (állítólag a gyulladt mandulára jó a fagyi -?) Valószínűleg ez volt az utolsó andocsi búcsú, mert télre dédimamáék Irénke nénjéékhez költöznek. Nagyon örülünk neki, így nem kell aggódni annyit miattuk, mintha egyedül lennének. Aztán majd meglátják, hogy tavasszal visszamennek-e, vagy most már ott maradnak. Utóbbi esetben nyugodtabbak lennénk, hiszen sajnos már egyikük sem egészséges.

Tegnap bicikliztünk egyet, letekertünk a Sió-partra. Ancsi már a saját bicajával jött, Nórit én vittem. Apa feltérképezte a horgászhelyeket, egyszer talán majd lemegyünk horgászni. (apa nem egy nagy horgász, de van felszerelése). Hazafelé fagyiztunk és játszótereztünk is.

Múlt héten megint voltam bent a munkahelyemen, megbeszélésre hívtak. Igazából még nem publikus a dolog, nem is akarom ezért előre leírni. Ami a lényeg: szeptember 19-től megyek vissza dolgozni. Vegyesek az érzéseim: szeretem a munkahelyemet, a munkámat, a kollégákat, a főnökeimet, de nagyon fognak hiányozni a lányok... Na jó, tudom, ez az élet rendje! ;-)