.jpg)
Vasárnap Salgótarjánba mentünk az új kutyusunkért. A neten találtam a hirdetést és ami miatt igazán megtetszett, hogy sheltie és spániel keverék. Sheltie a collie kicsiben (Lizi ugye skótjuhász volt), a spánielek pedig tetszettek most, hogy új kutyusjelölteket nézegettünk. Szerencsére szerintem inkább az anyukájára, a juhászkutyára ütött, kicsit hosszabb a nózija, viszont hullámos szőrös a füle. Féltünk a hazafelé úttól, de csak kb. 10 percet sírt, aztán hazáig aludt és nézelődött. Persze hátra kellett tenni a kosarát Ancsihoz, aki hogy közelebb lehessen, Nóri ülésébe ült középre. :-P Ingyen adták a kutyust, mivel keverék és oltva, féregtelenítve is van. Nagyon kedves, barátságos családból hoztuk el. :-)
Már reggel elindultunk és kicsit kirándultunk, geo-ztunk is. Már alig várjuk, hogy jobb idő legyen és jókat lehessen kirándulni.
Nóri a lakásból mindig kiabál a kutyusnak, de ha véletlen beszökik és Nórihoz megy, akkor Nóri elsírja magát, hiszen ez a kiskutya még ugra-bugrál, nyalogatná, ahol éri... Furcsa is Lizi után, hogy Dézi ugra-bugra, kajla, de hát majd megkomolyodik ő is. Majd megoperáltatjuk, mert nem szeretnénk kiskutyákat.
Dézi lett a neve, mert eredetileg Liv nevet adtak neki, de Ancsi nem tudta megjegyezni. Az anyukája pedig Dézi, ez tetszett is mindenkinek, így megkapta tőlünk az anyukája nevét. Mellesleg a Dézi kicsit hasonlít a Lizire... :-( Ahonnan hoztuk, jóban volt a cicákkal is, de a mieink egyenlőre még menekülnek előle. Remélem, majd összebarátkoznak.
Most még a garázsban alszik, hamarosan azért kiköltöztetjük a kutyaházba (ha ő is akarja :-) ), napközben pedig az udvaron van, sokat szaladgál, nézegeti a madarakat és rettentő boldog, ha kimegyünk hozzá. Szóval nagyon aranyos kiskutya.
Az első kép Déziről az, amit a hirdetésben láttam. Nekem nem sikerült erről a kis örökmozgóról igazán jót készíteni. :-)
