Betegség

A tavalyi évünk nem jól zárult, ugye Nóri beteg volt. Sajnos az új évet sem kezdtük jobban, mert ugyan Nóri rendbejött az oltás után, múlt héten piros lett a torka. Kapott antibiotikumot, majd mire meggyógyult, hörghurutosak lettek mindketten, Nórinak pedig újra piros a torka is. Ancsi jobban van, Nórit viseli meg jobban a betegség. 39,5°C volt a láza, nyűgös volt, bár sokat aludt. Az elsőre kapott antibiotikumot (Zitrocin) kihányta, így vissza kellett mennem másikért (Cedax Baby). Ma már jobban volt ő is, de még messze nem az igazi. Délelőtt háromszor is aludt... Ancsi örül, hogy így itthon lehet velünk, bár nagyon készült a hétfői ovis rajzra is. :-( Az ünnepek után én sem voltam jól, állítólag relfuxom van, valamint én kezdtem ezt a fránya köhögést-torokfájást...

Még egy szomorú hír: sajnos el kellett altatni Lizi kutyusunkat. Szilveszterkor még beengedtük a folyosóra, mert mindig nagyon félt a tüzijátékoktól. Másnap reggel alig tudott kimenni, majd fel sem tudott állni, csak feküdt. Ez így is volt ma reggelig, nem segített neki az injekció és a gyógyszerek sem. Már régóta gond volt a gerincével, de eddig jól reagált a kezelésekre, most sajnos semmi sem használt. Rettentően szomorúak vagyunk. :-(
Ancsi nagyon aranyos volt. Mikor először említettem neki, hogy lehet, hogy meg fog halni Lizi, sírt, potyogtak a könnyei:
Anna: - De anya, csináljunk valamit!
Anya: - De mit csináljunk?
Anna: - Nem tudom, de csináljunk valamit, hogy ne haljon meg!
Lizi nagyon szerette Ancsit. Meg persze fordítva is igaz. Írtam már, mikor Ancsi tanult menni, Lizi kísérgette fel-alá az udvarban, s ha Ancsi megállt, ő is. Majd újra elindultak. Ancsi sokat szeretgette, Lizi persze hagyta és nagyon örült neki. Ha Anna bottal piszkálta a szemét, még azt is hagyta neki, nem bántotta volna... Ha rászóltunk Annára, vagy kergettük játékból az udvarban, Lizi utánunk szaladt és megcsípte a nadrágunkat. Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Miután Lizi örökre elaludt, Ancsi kiment hozzá. Utoljára hozzábújt, sokáig simogatta, szépen elbúcsúzott tőle. Majd ott volt, míg apa eltemette.

Lizi emlékére:

Lizi kutyusunk