Napjaink

Nóri és Ancsi is nagyon bújós lett mostanában. Ráadásul sokszor együtt szeretnének hozzám jönni, vagy lehet, hogy kedvet kapnak a másiktól. Próbáltam együtt felvenni őket, na, az nem igazán megy... ;-) Nóri kiharcolja magának a "babusgatást", Ancsi pedig, "nagyobb és okosabb" lévén megvárja, míg Nóri megunja a dolgot... Egyébként egyre többet "veszekednek" egymással: Nórinak rendszerint Ancsi játékai kellenek, Ancsi viszont nem mindig adja oda őket szívesen, sőt, vissza is veszi. Erre persze Nóri rázendít. Rászólunk Ancsira, hogy ne legyen irigy és Nórira is, hogy ne hisztizzen mindenért... :-S Amúgy Nóri oda is sóz Ancsinak, ha nem tetszik neki valami, de Ancsi sem hagyja magát. Máskor pedig aranyosan eljátszanak egymással, végigcsússzák-másszák a lakást és közben nagyokat nevetnek.

Ma meglátogatott minket keresztmama, a temetőbe jött. Ancsi nagyon örült neki, már annyira várta, hogy mikor jön. Holnap ebédre Nyírő mamáékhoz megyünk, ebéd után pedig Siójutra. Mami és Ancsi elmennek a misére is, mi valószínűleg Nórival nem, nehogy megfázzon. Utána pedig mi is kimegyünk a temetőbe.


Nóri nagyon sok mindent utánoz, amit mondunk neki:

na - nagy
te - tejszelet
ké - kérem
ma - maci
pa - paci
titi - tik-tak
pu / bu - krumpli
teti - breki
bu - buta
mumu - cumi


Ancsi szöveg:

Ancsi tegnap este sírt, mert a mi szobánkban altattam Nórit és félt, hogy őt így nem én fogom altatni. Mikor kijöttem:
Anna: - Te is sírtál?
Anya: - Igen.
Anna: - Miért?
Anya: - Mert eszembe jutott a kistestvéretek.
Anna: - Anya, semmi baj. Tudod, ő vigyáz ránk!
Közben az ölembe ült és megölelt. Imádom!!!

Anna: - Anya, amikor te vőlegény voltál, apa meg ...
Anya: - Anya menyasszony, apa vőlegény...
Anna: - Amikor te menyasszony voltál, apa meg vőlegény, akkor csókolóztatok?
Anya: - Igen.
Anna: - Fúúúújjj! És miért?
Anya: - Mert szeretjük egymást.
Anna: - Te lány vagy, én is, de én egész nap csókolóznék veled, meg minden, mert szeretlek!