Napjaink

Tegnap reggel megint sírás volt az oviban. Állítólag azért, mert Viola még nem volt ott. Pedig megvártam, míg ők is beértek, addig beszélgettem Anett óvónénivel. Ma reggel viszont minden rendben volt, de kicsit később indultunk itthonról, 8.45 körül. :-P Tehát továbbra is Viola a nagy barátnő az oviban. Már kérdezgette, hogy majd elhívhatja-e Violát a szülinapjára, vagy csak úgy játszani? ;-)
Észre lehet venni, hogy Ancsi pár napja oviba jár, mármint a viselkedésén és a szövegein, használt szavain. És sajnos nem éppen a jó dolgok azok, amik ragadnak rá... :-S

Nóri egyre ügyesebb. Sokat sétálna, ha elindulunk, egyhamar nem is akar leülni, reklamál. Csak bírja valaki derékkal... :-S Séta közben mondja, hogy "té" (=séta). A játéktelefont a füléhez veszi, mondja, hogy "te" (=telefon) "dé" (=dédi). Talán azért, mert dédi sokat telefonál nekünk, érdeklődik a lányok után és ilyenkor oda szoktuk tenni Nóri füléhez is a telefont. Hipp-hopp felmászik Ancsi régi ágyára, de lejönni még mindig nem tud, pontosabban leesne, mert nem tud letolatni. Nagyon szeret fent lenni, nézelődik az ablakban, kukucskál a függöny mögül, kopog a radiátoron. Tegnap sokáig játszott egy napraforgóval, az orrunkhoz tartotta, hogy szagoljuk meg és jókat nevetett, ahogy hapciztunk neki. :-)


Ancsi szöveg

Anna: - Apa, te vagy ám a b*zi bakker!
Apa: - Ezt meg kitől tanultad?
Anna: - Az oviban a Levitől.
Apa: - De ez nem szép, tudod?
Anna: - B*zi bakker, b*zi bakker, b*zi bakker...

A játék laptopját nem kapcsolta ki és az csak zenélt. Erre Ancsi:
- Kikapcsolom, mert ez nem fejezi abba!