Mindenféléről

Tegnapelőtt Ancsival és Nórival este elmentünk a játszótérre. Ancsi bicajjal jött, én Nórit toltam a babakocsiban. Ancsi a játszón hintázott, csuszizott, homokozott (vittük a készletet). :-) Nem voltunk sokáig (talán 1 órát), jöttünk haza ebédelni.

Mami adott ma Nórinak főtt kukoricát, nagyon ízlett neki. Egyébként már nagyon szívesen eszi a darabosabb ételeket: apróra tépett kenyeret, babakekszet, babapiskótát, villával öszetört banánt (ebből egy egészet meg szokott enni). Viszont tápszert már nem nagyon eszik, csak annyit, amennyiben megáztatom neki reggel a 4 babapiskótát (kb 60ml). Egyre többször iszik egyedül a cumisüvegből teát. Nagyon jókat nevetgélnek már együtt Ancsival, imádják egymást. Ma reggel azt hitte, hogy Anna még alszik (ő úgy csinált) és odamászott hozzá, odabújt, meg gügyögött neki. Olyan édesek együtt!

Itthon visszatért minden a régi kerékvágásba, visszakaptuk a rosszcsont Ancsinkat... :-) Mostanában sokszor kamuzik. Még ha rá is kérdezek dolgokra, letagadja. :-S Tegnap pl. fehér volt Lizi vize. Kérdeztem, hogy ő öntött-e bele valamit, de azt mondta, nem. Aztán persze kiderült, hogy ő volt a tettes, beleöntötte a macskák tejét...

Ancsi este hívott aludni, el is mentem vele, de csak forgolódott, nézelődött. Otthagytam, mire persze megindította a bosszúhadjáratot: nekiállt hisztizni... Meg is kaptam apától, hogy miért bőgetem... Türelemfogyatkozva vágtam neki az éjszakának, amit Nóri tett mozgalmassá: vagy 8-szor fel kellett hozzá kelnem, mert felsírt. Visszaaludni meg nem nagyon sikerült neki. Az "i"-re apa tette fel a pontot: szerinte türelmetlen vagyok, nyugtató kellene nekem... Szó se róla, már igen nyűgös voltam a többedik felkelésnél. Ez meglepő lenne? Na persze, az ágyból én is könnyen adnék instrukciókat bárkinek, aki Nórihoz ugrálna éjjel, aki Ancsival nyűglődne a nap bármely szakában, aki egyszerűen csak foglalkozna velük... Bizony, nekem is véges a türelmem. Én is szeretnék néha picit csendben pihenni, vagy egyszerűen csak azt csinálni, amihez kedvem van. Igazándiból még nem találtam meg a "feltöltő receptet", amivel hipp-hopp regenerálhatnám magam. Sajnos észrevettem, hogy ha nyűgös vagyok (bárki, bármi miatt), bizony sokszor a lányokon csattan az ostor: velük vagyok ilyenkor türelmetlenebb :-S Viszont nem panaszkodhatom, mert mami ugye rengeteget segít nekünk, rajtam. És persze nem nyűgként tekintek a gyerekeimre, imádom őket, de néha tényleg olyan nehéz és lefáradok.


Ancsi szöveg:

Szelimet tegnap kórházba vitték műtétre. Mondtuk neki, hogy Ancsinak ne mondjon semmit, de Ancsi tegnap este ezzel állt elő:
- Anya, képzeld, a Szelimet elvitték valahova és a kukijából levágnak egy darabot!

Kért tőle a sütijére még díszítőcukrot, de már nem akartam adni. Végül mégis vittem neki, s kérdeztem, tudja-e villával vágni a sütit:
- Tudom, édike aranyos szívem, tudom!

Továbbra is odavan a lovakért. Mondtam neki, hogy ha majd jól tanul az iskolában, sok pénze lesz, vehet magának lovat.
- Képzeld el, papa, hogy ha én nagy leszek és sok pénzem lesz, lesz lovam. És pöttyös lesz! Meg lesz apuka meg anyuka is. Az apukának az lesz a neve, hogy Csillag, az anyukának Lepke és az incuri-pincurkának Kisvirág!