Mai napunk

Délelőtt vásárolni mentünk apával. Addig a lányokat elvittük Nyírő mamáékhoz, majd ott is ebédeltünk. Gabiék is ott voltak, picit játszottak a lányok. Lili inkább Nórira vigyázott, a két kicsi játszott egymással.

Délután Krisztiék jöttek, együtt mentek a strandra apával és Annával. Anna nagyon örült Krisztikének és Déneskének.

Mártinak és Melinek sajnos nem sikerült a felvételi az egyetemre. Rettentően sajnálom őket. Szörnyen bosszant, hogy más "gyagya" feleannyi (szó szerint!) ponttal bekerül, mert van pénzük és tud fizetősre menni. Míg ők, akik szorgalmasan tanulnak, mióta csak iskolába járnak, a (ha jól tudom) 418 és 426 pontjukkal nem jutottak be. Pontosabban nem jutottak be oda, ahova szerettek volna (Pázmány, ELTE), hiszen több helyre természetesen elég lett volna ez a pontszám. Ilyen világban élünk, a pénz határoz meg mindent. Mire az én lányaim nagyok lesznek, lehet, hogy már csak fizetősön lehet továbbtanulni, ha így haladunk... Mindenesetre az élet megy tovább, természetesen most is vannak terveik és jövőre persze újra megpróbálják!


Ancsi szöveg:

Ancsi megevett este majdnem egy egész hamburgert és egy jégkrémet is, de még mindig ehetnékje volt. Banánt szeretett volna még enni:
- De higyjétek el, az vitamin! Attól növünk nagyra! Apa légyszi!

Ancsi hozzám bújt este:
Ancsi: - Jaj, anya, úgy szeretlek! Mert mindent odaadsz!
Anya: - Csak azért???
Ancsi: - Nem, mindenért! Ha veszekedsz, akkor is nagyon szeretlek!