




Csütörtökön este Keresztanyáék jöttek Krisztikéért. Siettek, mert már késő volt, de azért bejöttek hozzánk egy picit. Nóri megszeretgette Déneskét, gügyögött neki és hozzábújt, odadugta Déneskéhez a buksiját. Nagyon aranyosak voltak.
Nagyon jó idő van. (Most éppen 33°C). Ha nem muszáj, délelőtt nem is megyünk ki az udvarra. Inkább délután, 4-5 után, akkor már elviselhetőbb a meleg. Ilyenkor Ancsi fürdik a medencében, Nóri pedig hintázik, vagy a babakocsiban ücsörög, néha pedig kompozik az udvaron is.
Egy kis Anna-szöveg:
Biciklivel lejött a lépcsőn és elesett:
- Holnap is én megtanultam és akkor sikerült...
Szegény Berci cicánk elpusztult, már nagyon öreg volt. :-(
- Mama, segíthetek elültetni?
Anna Tuc kekszet evett, apa éppen motorozni volt.
Anna: - Ha apa megjön, teszek neki az asztalra. Jó?
Anya: - Jó.
Anna: - Akkor majd mondd, hogy te meg nagyon ügyes vagy, Anna! Jó?
Anya: - Jó.
Anna: - Akár már most is mondhatod!
A nappaliban csokipapírt találtam.
Anya: - Anna, ez mi?
Anna: - Csokipapír. Ettem egy pár falatot belőle, megettem mindet.
Anna szófogadatlankodott.
Mami: - Te, okosan kell viselkedni! Megbeszéltük, nem?
Anna: - Én nem hallottam!
Anna: - Anya, mikor megyünk a papáékkal olvasni?
Anya: - Olvasni???
Anna: - Vagy nem olvasni, félrebeszéltem... (Alvásra gondolt. Kitalálta, hogy mamiékkal alszik, mivel az ő szobájukba tettük be a régi ágyát).
Felkapcsolta a villanyt a nappaliban:
- Idesüt a nap, vagy mit csinál? Idesüt a villany!
Anna "olvas", azaz mesét "költ":
A sok innivaló meg ennivaló attól pisilni meg kakilni kell. És közben meg zenél muskátlik. És közben meg, ha vannak jó szivük, akkor aranyosak. És ha nincsenek, akkor nem aranyosak. És közben meg jött a nyári szünet, olvasott zenét és közbe angolul. Ezt itt megnyomjuk és közben mi történik? Nyári szünetet tartunk. Vége van a nyárnak, mondta kislány. Jaj, anyu, miért nem megyünk? Azért kislányom, mert nincsen jó idő. De hova, kérdezte. Hát strandolni. És utána kinevette. De megyünk strandolni. De miért? Azért mert akarunk. Mi máshova megyünk. Mi is. Nem is tudtam én, mondom. Húha!