Anyák napja az oviban

Ma volt az oviban az Anyák napja. Nagyon vártam már, még nem voltam Anyák napján, ahol a kis/nagylányom szerepel. Olyan aranyos volt Ancsi! Aranyosan elmondta a verseket. Igazán büszke vagyok rá! Szinte egész végig a torkomban dobogott a szívem és a sírás kerülgetett, persze örömömben és büszkeségemben. Most -hogy nekem is vannak már gyerekeim- tudom csak megérteni édesanyámat. Rengeteget aggódott értem (ezt akkoriban néha kimondottan utáltam, pedig én is ilyen leszek...), ha pl. vizsgáztam, álmatlan éjszakái voltak, úgy izgult velem együtt, és ha jól szerepeltem, büszke volt rám. Biztosan őt is sokszor kerülgette a sírás, vagy sírt is, ha jó, vagy rossz történt velem.

Viszont Anna a nap további részében igen csúnyán viselkedett... Nyírő mamát is elhívtuk az ünnepségre, addig Nyírő papa ment Liliért és Rékáért az oviba/iskolába, utána jöttek hozzánk. Először semmi baj nem volt, szépen játszottak. Majd miután kimentek az udvarra, Ancsi elkezdett irigykedni. Nem adta oda a biciklijét, motorját, sőt még Lizit és Barnit sem engedte megsimogatni a lányoknak. Nem tudom, miért lett ilyen, mostanában nem volt ilyen gondunk vele. :-S

Még valami eszembe jutott. A napokban jött oda hozzám Ancsi ezzel:
- Anya, én úgy örülök, hogy nem haltál meg!
- ???
- Majd megbeszéljük Adolf atyával, hogy ha meghalunk, egymás mellett leszünk!
- Micsoda???
- Hát hogy te egyik szélről, én a másik.
- Honnan szedsz te ilyeneket? Kivel beszéltél ilyenekről?
- Sehonnan, senkivel. Magamtól.
- ...
Mami szerint már van annyi esze, hogy tud magától is ilyen dolgokat. Előtte voltunk kint a temetőben anyukám szüleinél, talán arról jutott ez eszébe.