.jpg)
Anna továbbra is egy rosszcsont, de persze nagyon aranyos is tud lenni, csak sajnos mostanában ez a ritkább. Néha úgy érzem, direkt bosszant... Az oviban is mondták az óvónénik, hogy akaratos, nem egy elveszett gyerek, de mindezt azért ellensúlyozza a kedvességével és bájával. Reggelente sokszor várják a fiúk az ajtóban... Ölelgeti, megszeretgeti őket, meg jókat játszanak (bírkóznak, csúsznak-másznak). Valamelyik nap összeakasztották a bajszukat Anett óvónénivel, mert Ancsi(Pancsi) imád pancsolni és mindig 2-3-szor cserélni kell a felsőjét, mert csurom víz kézmosás, fogmosás után. A héten kukorica szemeket ragasztottak, le is fotóztam a nagy művet. ;-) Aztán csalamádét is készítettek, amiben Ancsi is aktívan részt vett, ő volt a főkóstoló. :-) Hétfőn Törekibe mennek kirándulni, ha jó idő lesz. Az óvónénik minden jelesebb alkalomkor készítenek fotókat, amiket majd év végén, ha viszünk cd-t, kiírnak. Ez klassz dolog, hiszen úgysem látjuk, mit csinálnak ott a gyerekek. Anna nem is nagyon mesélne, ha nem kérdeznénk. Bár néha eszébe jut valami és akkor mondja, főleg este. Még mindig azt mondja, nem tanulnak semmit az oviban, pedig már vagy a 4. verset mondja el, amit bizony nem itthon tanult. A legújabb a "Hüvelykujjam almafa...". Nagyon szeret rajzolni, az oviban is rengeteget rajzol. A legelső képen egy ház van, ajtóval és ablakkal, felette pedig füst száll. Anna készítette teljesen egyedül. :-) Hétfőn ebéd után mentem érte, de várnom kellett, mert még meghallgatta a lefekvés előtti mesét. Ottaludni azonban még mindig nem akar. Pedig apa beígérte neki a nagyon vágyott dínót, hogy megkapja, ha ott alszik, de nem.
