Ovi

Ma reggel nem volt semmi gond itthon. Anya ébresztett, kicsit összebújtunk még, szépen felöltöztem. A nappaliban mesenézés közben megreggeliztünk (mostanában a Nutellás kenyér és a karamellás tej a nyerő). Majd kérdeztem anyát, mikor megyünk az oviba? Mert már indulhatnékom volt... (???) Gyalog mentünk, mert a kis kocsi szerelőnél van, a naggyal meg apa ment dolgozni. Mikor odaértünk, óvónéni meg is jegyezte, jaj, de jó, hogy mosolyogva megyek oviba! Anya elkezdett átöltöztetni, majd egyszer látja ám, hogy potyog a könnyem és le van görbülve a szám. De egy hangom sem volt. Azt tudni kell, hogy este apával aludtam volna, de mivel filmet nézett, anya jött velem. Viszont megígértette velem, hogy ezért másnap reggel ne legyen sírás az oviban... Megöleltem anya nyakát, anya megsimizett és adott nekem zsepit. Megtöröltem a szemem, a nózim és abba is hagytam a szomorkodást. Még azt is megbeszéltük, hogy kicsit ebédelni fogok, hogy ne legyek éhes és ezért ne kelljen hazasietni, így picit játszóterezünk majd hazafelé. Tegnap egy plüss Tigrises párnával játszottam, anyának megmutattam most reggel is. Majd óvónénivel kézenfogva úgy bementem a csoportszobába, hogy el sem köszöntem anyától.

Pénteken apa fog vinni oviba, mert anyának korán kell doktorbácsihoz menni, uh-ra és nst-re. Mamival beszélték, hogy lehet, hogy apával nem fogok cirkuszolni az ovi miatt és meg kellene próbálni, hogy ő vigyen. Mivel aznap nem dolgozik, mert Nyírő papáért megy Kaposvárra a kórházba (műtötték a térdét és akkor jöhet haza), így szívesen elvisz engem előtte az oviba. Majd meglátjuk, mi lesz.

Nem is baj, ha apa is visz, meg maminak is kellene, hogy ha anya nem lesz itthon, ne legyen ebből gond. Anya tegnap mondta apának, hogy már jövő szombatra van kiírva. A doktorbácsi pénteket, vagy hétfőt mondott a császárra. (ha előbb nem történik semmi...) Az pedig hipp-hopp itt lesz. Anya egyre jobban izgul, mi lesz velem nélküle. Reméli, hogy nem lesz semmi gond.